WHO (Egészségügyi
Világszervezet) ajánlása a normális szülésre vonatkozóan
/Forrás: A szülészet újjászületése, avagy az
anya- és bababarát szülészeti ellátás lehetőségei Tudományos
konferencia kiadványa; Budapest, 2010. december 2. Magyar
Tudományos Akadémia/
A WHO 1999-ben
gyakorlati kézikönyvet adott ki a normális szülés alatti
ellátásról, megvizsgálta a legáltalánosabban alkalmazott
szülészeti beavatkozások mellett illetve ellen felmerülő
bizonyítékokat, és ezek alapján ajánlást fogalmazott meg. Az
ajánlást négy kategóriában fogalmazta meg: (kivonat)
„A” kategória:
bizonyíthatóan hasznos
• Szülési terv
készítése a várandósság alatt, és ismertetése azokkal, akik
a szülésen rész vesznek/vehetnek.
• A várandósság kockázatának felmérése a gondozás
során minden (orvossal, védőnővel való)találkozáskor.
• A nő fizikai és érzelmi állapotának
folyamatos figyelemmel kísérése a vajúdás és a szülés alatt.
• Ital felajánlása a vajúdó és a szülő nőnek.
• A szülés helyszínének megválasztása a nő
megalapozott döntése által.
• A lehető legkevesebb beavatkozás által a nő
biztonságérzetének és önbizalmának megtartása.
• A nő magánszférájának tiszteletben tartása a szülés
helyszínén.
• A szülő nő empatikus támogatása a szülés alatt.
• Tiszteletben tartani az anya döntését arra
vonatkozóan, hogy ki legyen jelen a szülésnél.
• A nő ellátása információval az ő igénye szerint.
• Non invazív (nem behatoló), gyógyszermentes
fájdalomcsilapítási módszerek a vajúdás alatt(masszázs,
relaxáció)
• Magzati szívhang ellenőrzése időnként.
• Szabadon választott testhelyzet, szabad mozgás
egészen a gyermek megszületéséig.
• A szülő nőt arra biztatni, hogy ne fekvő pozícióban
vajúdjon ill. szüljön.
• Oxitocin használata a lepényi szakban olyan nőknél,
akiknél vérveszteség kockázata áll fenn.
• A köldökzsinór steril körülmények közötti elvágása.
• A baba megvédése a kihűléstől.
• Korai közvetlen bőrkontaktus az anya és a baba között, a
szoptatás megkezdésének támogatása
a szüléstől számított egy órán belül, a WHO irányelveinek
megfelelően.
• A magzatburok és a lepényszövet rutinszerű vizsgálata a
lepény megszületése után.
„B” kategória:
nyilvánvalóan káros, vagy hatástalan, megszüntetendő
• Rutinszerű
beöntés.
• Fanszőrzet rutinszerű borotválása.
• Intravénás infúzió rutinszerű alkalmazása a vajúdás
és a szülés alatt.
• Intravénás kanül rutinszerű behelyezése
megelőzésként.
• Háton fekvő helyzet rutinszerű alkalmazása a
vajúdás alatt.
• Végbélen keresztüli
vizsgálat.
• Röntgenes medencemérés.
• Oxitocin adagolása (a baba megszületése előtt) olyan
módszerrel, melynek során a hatások nem ellenőrizhetőek.
• Kőmetsző pozíció alkalmazása a szülés alatt,
kengyellel vagy anélkül.
• Hosszan kitartott, irányított nyomás a kitolási
szakban.
• Hüvelyfalak masszírozása és nyújtása a kitolási
szakban.
• Szájon át adagolt ergometrin használata a lepény
megszületése előtt a vérzés megelőzése érdekében.
• Injekcióban adagolt ergometrin rutinszerű
használata a lepény megszületése előtt.
• A méhüreg rutinszerű kimosása szülés után.
• A méhüreg rutinszerű, kézzel való ellenőrzése
(betapintás) a szülés után.
„ C” kategória:
kérdéses eljárások (elővigyázatosan használandó, amíg
további kutatások nem rendezik alkalmazhatóságuk kérdését
• Gyógyszermentes
fájdalomcsillapítás, mint például
gyógynövények, vízben vajúdás, bőr
elektromos stimulálása.
• Rutinszerű burokrepesztés a tágulási szak korai
fázisában.
• A nő hasára gyakorolt nyomás a kitolás alatt.
• Rutinszerű gátvédelem, illetve a magzat fejének
vezetésére irányuló műfogások a születés pillanatában.
• Oxitocin rutinszerű adagolása, a köldökzsinór
kontrollált húzása.
• A köldökzsinór korai elszorítása.
• A mellbimbók ingerlése a lepényi szak során a
méhösszehúzódások erősítése céljából.
„D” kategória: olyan
eljárások, amelyeket gyakran helytelenül alkalmaznak
• A vajúdó
korlátozása abban, hogy egyen vagy igyon a vajúdás és a
szülés során.
• Gyógyszeres
fájdalomcsillapítás.
• Fájdalomcsillapítás
epidurális érzéstelenítéssel.
• A magzat műszeres
monitorozása.
• Maszk és steril köpeny viselése a szülés kísérése
során.
• Ismételt vagy gyakori hüvelyi vizsgálat, különösen
akkor, ha ezt többen végzik.
• A vajúdás és a szülés gyorsítása oxitocinnal.
• A nő más szobába való átszállítása a kitolási szak
kezdetén.
• Húgyhólyag-katéterezés.
• A méhszáj teljes vagy közel teljes eltűnését követően arra
biztatni az asszonyt, hogy
nyomjon akkor, amikor ő
maga még nem érez nyomási ingert.
• Meghatározott időtartamú kitolási szakhoz való merev
ragaszkodás (például egy óra), akkor is, ha az anya és a
magzat állapota jó és a szülés halad.
• Műtétes szülésbefejezés (fogóműtét, vákuumextrakció,
császármetszés)
• Gyakori vagy rutinszerű gátmetszés.
• A méhüreg kézzel való ellenőrzése a szülés után.